A könyvtárban

Vanessa szemszöge.~

-Már csak 5 perc és kicsengetnek.Mindenem remeg,ott lesz Ő.Nem,nem megyek el.De muszáj.

Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben amikor megszólalt az a bizonyos csengő.A gyomrom összerándult,most mi lesz?

Lassan össze szedtem a cuccaimat és indultam volna ki a teremből ha valaki meg nem állít:

Chase

-Várj csak kis csillag,beszédem van veled! -szólított le az a bunkó Chase.

-Nekem viszont nincs! -mondtam neki ingerülten.Ki engednél? Dolgom van.

-Nem,nem.NEKÜNK van még dolgunk. -mondta mosollyal az arcán.

-Nekünk? Hagy röhögjek egy jó! -erre erőltettem egy mű nevetést.Ennyire szánalmas vagy hogy nem bírod fel fogni hogy nem kellesz valakinek?

-Szeretnéd hogy a pasid legyek,vagy egyszer is megcsókoljalak! -mondta.

-Ha te lennél az utolsó pasi a világon akkor SE. -mondtam neki röhögve.

-Na ide figyelj te ribanc! -erre meg kapta a karom és erősen szorítani kezdte. Mit képzel...

-Héj,engedd el de most rögtön! -kiabált rá valaki.Háttal álltam így nem láttam ki.

-Te ebbe ne avatkozz bele új gyerek! -förmedt rá,ennél a mondatánál tudtam ki áll ott.

-De bele avatkozok,szóval most engedd el de RÖGTÖN. -kiabált.

-Mert különben mi lesz? -kérdezte Chase,erre le lökött a földre.

-Azt szerintem egyikünk sem szeretné meg tudni. -válaszolta Liam még mindig halál komoly hangon.Nem is értettem.

-Vanessa most menny ki. -szólt rám Liam. Én engedelmeskedtem neki,és el indultam az ajtó felé.De egy kéz ismét vissza rántott,ezt Liam nem hagyta félre lökte Chase-t és ki küldött.Amikor vissza néztem láttam hogy Liam-et meg üti és meg rugdossa Chase,nem tudtam mit tenni.Éreztem hogy az én hibám.

-Máskor ne avatkozz bele a dolgaimba....nyomorék. -majd ott hagyta a földön.

Amikor kijött a teremből Chase engem keresett de ügyesen el bújtam a szertárba.Ahogy el ment be rohantam Liam-hez.

-Úristen te jól vagy? -kérdeztem aggódóan.

-Te nem mentél el? -kérdezte.

-Dehogy mentem el,hisz meg mentettél...ez az egész az én hibám. -és egy könny csepp gördült végig az arcomon.

-Héj,semmi baj.Ez nem a te hibád..hmm már hozzá szoktam. -majd el mosolyodott.

-Na gyere! -fel húztam a földről és a könyvtár felé indultunk.Épp üres volt így be ültünk a szekrények közé.Le segítettem egy székre,pár zsebkendőt be vizeztem és a vérző arcára nyomtam.Ekkor fel nézett.Ne,csak a szemeidet ne!Rám mosolygott,amire én akaratlanul is vissza mosolyogtam.Egy fél órán belül már teljesen jól volt.Neki kezdtünk a "korepetálásnak". Leültünk az asztalhoz és elkezdtük az anyagot gyakorolni.Az első feladatot könnyen meg oldottam,és ön elégült mosollyal elé tettem.Elismerően bólogatott majd adta a másodikat.Neki kezdtem de meg akadtam,már 3-szorra radíroztam ki még mindig rossz.Nem ment,nem akartam mutatni neki hogy nem megy.

-Segítsek? -kérdezte.

-Nem!Megy ez,csak idő kell. -válaszoltam.

-Vanessa,figyelj de direkt azért vagyunk itt hogy segítsek neked.

Erre nem tudtam mit mondani,bólintottam és elé tettem a feladatot.Végig nézte és fel állt,körbe jött és mögém állt.

-Oké,alapjába véve nem a matekkal van a gond csak túlságosan izgulsz.

-Mi? Én? Hisz én mindig teljesen nyugodt vagyok. -válaszoltam full komolyan.

Erre csak mosolygott .

-Na akkor még egyszer kezdd el!

-Oké.

Ismét nem ment,már 20 perce csináltam,semmi.

-Oké,fel adom SEGÍTS.

-Hmmm.

Fel állt mögém jött ismét majd a székem mögül felettem át hajolt és a papíron mutatta a feladatot.Erre fel néztem,és bámultam ahogy magyaráz.Nem tudtam mit,de magyarázott.Ekkor onnan "fentről" rám nézett

-Érted? -kérdezte komoly hangon.

Majd a szemembe nézett és el lágyult a tekintete,csak néztük egymást már vagy 5 perce.És ekkor jött az az érzés amit soha nem akartam érezni a 'pillangók a gyomorban' érzés.Fel eszméltem,tudtam nem jó amit csinálok.

-Igen értem! -rávágtam gyorsan majd  hirtelen a papírba temetkeztem.

Lám csoda sikerült meg oldanom a fel adatot,és el ismerő bólogatást kaptam.

-Nos,szerintem mára ennyi volt. -szólalt meg szomorú hangon.

-Oh,oké.Következő? -kérdeztem csillogó szemekkel.

-Holnap,ugyanekkor?Ugyanitt? -kérdezte.

-Verés nélkül! -elmosolyodtam és rá kacsintottam. 

Meg vártam és együtt indultunk el haza fele.Csöndben voltunk,meg se mukkantunk egész úton.Amikor a házunkhoz értünk meg álltam vele szembe,nem tudtam megöleljem-e?Meg pusziljam-e?Vagy csak egy 'sziát' mondjak neki?

-Am,akkor itt lennénk.

-Öm...oké...akkor holnap.

-Persze.....-mikor már távolodott utána kiabáltam. Héj Liam!

-Igen?

-Jobbulást,és még egyszer köszönöm.

Erre el mosolyodtunk.Végig figyeltem ahogy el megy,az utca végéig amíg láttam.Majd mint egy hülye szökdécselve be toppantam a házba,tudtam még senki nincs otthon.Fel szaladtam a szobámba,be kapcsoltam a rádiót ahol épp: Gusttavo Liam~Balada Boa ment és az ágyon ugrálva énekeltem.Nem kellett titkolnom....szerelmes lettem.

...........

Ehhez a részhez ezt a dalt ajánlom.(: