-Úristen veled meg mi történt? -kérdezte fintorogva.
-Tudod kinn esik! -vágtam vissza gúnyosan.
-Ja,és te is elestél! -majd el kezdett röhögni eszeveszettül a fa viccén.Szúrós szemeket eresztettem rá,majd fel baktattam a szobámba.Le dobtam a vizes cuccokat,és be álltam a zuhany alá.Tele volt a fejem gondolatokkal,nem tudom mi történik most velem.Eddig ezt az érzést még senki sem váltotta ki belőlem mint Liam.A gyönyörű szemei,az illata hogy beszél.Nem értem ön magamat.Kb fél óráig áztattam magam a zuhany alatt,majd fel öltöztem és le mentem a nappaliba Rickyhez.
-Anyáék?
-Holnap este jönnek haza. -kaptam választ.
-HOLNAP ESTE??? -kiabáltam rá.
-Ja,valami céges buli lesz. -nevette el magát.
-Na ne,és én addig össze leszek veled zárva? -kérdeztem idegesen.
-Jaj húgi,szeretnéd mi? -mosolyodott el bárgyúan.De nem,én ma Adamékhez megyek egy buliba és te persze nem szólsz Anyuéknak.
-Oké,és mit is kapok érte? -már én is mosolyogtam.
-Tudod ilyenkor nagyon utállak! -jelentette ki.Am itt aludhat Jen és Apáéknak nem szólok.
-Te hülye,Jen így is akkor alszik itt amikor akar. -néztem rá hülyén.
-Jól van,jól van.Meg csinálok bármit amit akarsz,csak ne szólj Apáéknak oké? -nézett rám könyörögve.
-Haha,imádom hogy a kisebb nyer mindig! Menjél aztán csípd ki magad Ritának. -mosolyodtam el.
-Te honnan tudsz Ritáról? -nézett rám idegesen.
-Jaj,ti férfiak túl ki ismerhetőek vagytok. -nevettem el magam,majd lehuppantam a kanapéra iCarly-t nézni.Nem tehetek róla imádom azt a sorozatot.Pár percen belül Ricky robogott le a lépcsőn.
-Na hogy nézek ki? -igazította meg az ingjét.
Ricky |
-Akkor jó.Na akkor indulok,éjfél előtt ne várj! És vigyázz magadra húgi. -ölelt meg,majd meg puszilta a homlokon.Ezzel meg mi van? Gondoltam magam.Pár percen belül leesett a dolog. -elvigyorodtam és visszatértem a kanapéhoz.Pár percen belül csengettek.
-Ezt nem hiszem el! Ki a fene? -álltam fel idegesen.
-Mi van? -nyitottam ki az ajtót,majd el kerekedett a szemem.
-Szi-szi-szia..am véletlenül nálam maradt az ellenőrződ és gondoltam el hozom neked. -mondta remegő hangon Liam.
-Jaj,ez aranyos volt tőled tényleg köszönöm. -mosolyodtam el.Am nem szeretnél be jönni?
- De szívesen. -nevette el magát.
-Oké,am gyere be. -invitáltam a házba.Ülj le nyugodtan.
-Oké. -kaptam a választ a nappaliból,én pedig fel robogtam a lépcsőn a szobámba.Azt hiszem ebben a percben tudatosult bennem hogy itt van a házamban csak mi ketten.Lefagyva álltam ott a szobám ajtajába.Már egy ideje ott állhattam mert Liam fel kiabált.
-Vanessa minden oké? -kérdezte aggódó hangon.
-Persze,persze. -kiabáltam vissza.Gyorsan le tettem az ellenőrzőm az asztalomra és le siettem Liamhez.
-Azt hittem már sosem jössz le. -nevette el magát.Erre én sikeresen el pirultam.Leültem mellé és néztem magam elé,kínos csönd muszáj volt valahogy meg törnöm.
-Nem kérsz valamit inni? -néztem rá csillogó szemmel.
-De,persze.Ásványvíz jó lesz. -mosolyodott el.
-Oké,már is hozom. -fel pattantam és ki mentem a konyhába és előttem a hűtőből két vizet,visszamentem a nappaliba Liamhez és oda adtam neki.
-Köszi. -mosolyodott el.
-Am,nem szeretnél kicsit mesélni magadról? -tettem fel a kérdést.
Liam szemszöge.~
Csodás Vanessa,fel tette azt a kérdést amitől az eddig legjobban féltem.Tudtam ha el mondok neki mindent az életemről akkor más szemmel fog rám nézni.Nem tudtam mit tenni,hazudnom kellett.
-Hűű,am Liam Knight a teljes nevem.1994.szeptember 15-én születtem Denverben.Anya és Apa 12 éves koromtól csak veszekedtek és ez így ment 2 éven át.Majd be adták a váló keresetet.Miután el váltak Anyának munka után kellett néznie és talált is de sajnos egy eléggé problémás munkahelyet.Majdnem minden hónapban át helyezik egy másik városba és nekünk költözködnünk kell.Úgy tűnik ez a hely már marad mert annyi városban voltunk már hogy ezután max. Budapestre küldhetik még. -nevettem el magam majd jött a hazugság.A foci elég jól megy,minden sulimban én voltam a csapat kapitány. -mosolyodtam el elégülten de a szívemben óriási fájdalmat éreztem mert hazudtam álmaim lányának.
-Oh,wáó ez szuper.Képzeld én pedig pom-pom lány vagyok,ha gondolod te is be szállhatnál a foci csapatba. -nevette el magát.
A torkomban egyre nagyobb lett a gombóc,tudtam hogy nem kellett volna hazudnom.Még vissza tudom fordítani de akkor elveszítem.
-Ááh,már kijöttem a gyakorlatból. -legyintettem zavarban.
-Ahogy gondolod,pedig nálunk Chase a csapat kapitány meg mutathattad volna hogy ki a jobb. -nevette el magát.
-Chase? -néztem rá.
-Igen,a fiú akitől meg mentettél. -pirult el.
-Már rémlik,tudod inkább távol maradnék tőle. Ahogy neked is így kellene tenned.
-Jaj Chase már évek óta ezt csinálja,igaz ilyet mint amit nem rég tett sohasem eddig nem csinált.
-Ugye tudod hogy bánthatott volna téged ha nem vagyok ott.
-Igen,de ott voltál. -mosolyodott el.Ebben a percben éreztem hogy nem bírom tovább,vagy most meg csókolom vagy kilépek az ajtón.De nem,nem volt erőm meg csókolni mi után hazudtam neki.Le bénultam,nem tudtam mit tegyek.
-Liam jól vagy? -fogta meg a kezem.Még jobban le bénultam.
-Liam? Liam? Hívjak orvost? -kérdezte miközben a hangja egyre rémültebb lett.
-Nem,nem kell.Jól vagyok csak el gondolkoztam.
-Hallod nagyon rám ijesztettél. -közben a keze még mindig a kezemen volt.Rá pillantottam majd rögtön el vette a kezét.
-Azt hiszem én most megyek. -jelentettem ki majd az ajtó felé vettem az irányt.Fel téptem a kilincset és rohanni kezdtem haza.
.....................
Ehhez a részhez ezt a dalt ajánlom.(: